2014. december 16., kedd

3. rész

        Sziasztok! Bocsánat,hogy csak most hoztam részt ,de sok volt a dolgom.... De most már itt vagyok és igyekszem bepótolni a részeket. A mai napra 2 részt is hozok. Jó olvasást.

U.I: Lesz egy szünet ,ami dec. 22- től  jan. 10-ig. tart.

Calum szemszöge :

Mind a 4-en az ablakhoz rohantunk. Az a sikoly valahonnan az erdő felől jöhetett.
-Hé Calum. Az a lány akiről meséltél,nem az erdő felé ment ?-kérdezte Ash. Válaszoltam volna ,de ekkor egy újabb sikítást hallottam. Igaza van Ashtonnak az a lány tényleg az erdő felé ment. És ha baja esett ? Meg kell néznem. Akár ő sikít ,akár nem ,meg kell nézem,hogy mi folyik odakint .

Sarah szemszöge :

Sikítok. Már legalább harmadjára. Hogy miért ? Nem tudom. Egyszerűen csak sikítok és nem tudom abba hagyni. Este van és én még mindig nem változtam át. A fájdalmaim nagyon erősek. Nem tudom miért ? Sem,hogy miért nem változtam még át. Ilyenkor már rég a pincémben kellene lennem és karmolászni a falat. De nem . Én még mindig az erdőben vagyok. Közel a bolthoz ahol láttam azt a fiút,de messze a házamtól ami esetleg megvédhetné az embereket. Nem tudom,hogy most mi fog történni. Az ilyen estéken amikor nem változom át időben, általában telihold van. De  most hiába nézem az eget sehol nem látom a hold gyönyörű fényeit.....

Az idő egyre hűvösebb. A sikolyaim száma megsokszorozódott. A földön fekszem . Megmozdulni alig tudok.  Csak sikítani van erőm. Félek Samara tombol bennem. Emiatt vannak fájdalmaim. Ki akar jönni belőlem,de a testem nem engedi. .....

Egyre gyengébb vagyok.  Samara még mindig tombol. Még mindig pokoli fájdalmaim vannak. Sikítani már csak néha tudok. Kb. minden 5 percben . Szememet alig bírom nyitva tartani. A testem minden pontja ég, de már nem nagyon érzem. Sőt . Semmit nem érzek. ........

Csak fekszem és bámulom a korom fekete égboltot. Néha pislogok. Néha nem érdekel az égető érzés a szememben, ami azt jelzi,hogy pislognom kéne.

Minden homályos. Semmit sem látok már. Ami nem is csoda,hiszen  a szemeim félig le vannak csukva. Bár hallani még hallok. Méghozzá lépteket. Egyre közelebb van ez a valaki. A következő pillanatban egy kart érzek a térdem és a fejem alatt. A látásom ki tisztul és egy fiút látok. Még tisztább a kép. És a szívem nagyot dobbant. Ő az. Ő az a fiú akit láttam. Hirtelen a fájdalmaim elmúltak. DE csak egy pillanatra, mert a következő percben már csak a sötétséget láttam.... Azt hiszem elaludtam......

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése