4.rész

   Itt  a megígért másik rész....... Remélem tetszeni fog.

Calum szemszöge :

Megtaláltam. Tudtam,hogy bajban van. Tudtam,hogy meg kell kockáztatnom  és kimennem. És jól tettem. Hiszen most itt alszik a karjaimban az a lány akibe már első látásra beleszerettem.

-Calum Hood ! Te normális vagy ? Valaki félelmetesen sikongat,te meg fogod magad és az éjszaka közepén ki mész az erdőbe ?-Hát igen . Mikey tud komoly is lenni.
-SSSSSS...... Halkabban-mondtam,hiszen nem akartam,hogy ez a szépség felébredjen.
-SSSS ???? Te  mégis mi a f*szomért csitítgatsz minket ???????-kérdezte Luke üvöltve. Erre bennem is felment a pumpa...
-Képzeld azért csitítgatlak titeket,mert a kezemben éppen egy gyönyörű lány alszik, aki az erdőben sikongatott  .- nem üvöltöttem,csak suttogva magyaráztam. Aha,persze. Ha tényleg suttogtam volna,akkor ez az ismeretlen lány  nem kezdett volna el pislogni. A többiek pislogva meredtek rám,de engem ez nem érdekelt . Fogtam magam ( és a lányt) bementem a házba, át a nappalin, egyenesen a szobámba. Szerencsémre a lány vissza aludt,így megnyugodva tettem le az ágyamra. Nem takartam be,mert még át akartam öltöztetni . Hiszen mégsem akar egy ilyen nagy ruhában aludni. Vagy igen ?, Átmentem a húgom szobájába ( Mivel ez egy hatalmas ház,van nálunk saját szobája ) és elkezdtem kutakodni a ruhái között. Találtam egy fehér hálóing szerű valamit és vissza mentem a szobámba. Egyenesen a lányhoz mentem. Szerencsémre hason feküd így könnyű volt megszabadítanom ruhájától. Amint levettem róla az egybe ruhát ( vagy mit ) abban a pillanatban fordult hátról hasra. Istenem az a test. Beindultam. Nem ! Nem indultam be ! Nyugodt vagyok ! Ez csak egy lány ! Egy gyönyörű,szexi lány. Akaratom ellenére is közel hajoltam arcához. Megszagoltam a haját  ( fahéj illatú. ) és a bőrét (vaníllía illatú ) .  Ráadtam azt a fehér akármi,majd betakartam. A ruháját a székemre raktam,lekapcsoltam a villanyt és kimentem a szobából.

Sarah szemszöge :

Egy ismeretlen szobában vagyok. Egy szobában ahol sok a gitár . Felülök az ágyban,hogy még jobban körbe  tudjak nézni. A széken meglátom a ruhámat . Ha az ott van ,akkor mi van rajtam ? A  kérdésemre hamar választ  kaptam. De ,hogy került ez rám ?  Várjunk csak ! Én egy ideig a földön feküdtem,majd jött ő és az ölében vitt  valahová. Hát ezek szerint ide.  Mindegy ! Gyorsan felöltözök és már indulok is haza. Megy csináltam az ágyat, de amikor a takaróra való plédet raktam volna rá a  takaróra ki esett belőle egy füzet. Nem szokásom mások cuccaiban kutakodni ,de muszáj voltam  kideríteni mi van benne. Kinyitottam és egy csomó dalszöveget találtam benne. Az egyik dalszöveg nagyon megtetszett :
"Amnesia"

I drove by all the places we used to hang out getting wasted
I thought about our last kiss, how it felt the way you tasted
And even though your friends tell me you're doing fine

Are you somewhere feeling lonely even though he's right beside you?
When he says those words that hurt you, do you read the ones I wrote you?

Sometimes I start to wonder, was it just a lie?
If what we had was real, how could you be fine?

'Cause I'm not fine at all

I remember the day you told me you were leaving
I remember the make-up running down your face
And the dreams you left behind you didn't need them
Like every single wish we ever made
I wish that I could wake up with amnesia
And forget about the stupid little things
Like the way it felt to fall asleep next to you
And the memories I never can escape

'Cause I'm not fine at all

The pictures that you sent me they're still living in my phone
I'll admit I like to see them, I'll admit I feel alone
And all my friends keep asking why I'm not around

It hurts to know you're happy, yeah, it hurts that you've moved on
It's hard to hear your name when I haven't seen you in so long

It's like we never happened, was it just a lie?
If what we had was real, how could you be fine?

'Cause I'm not fine at all

I remember the day you told me you were leaving
I remember the make-up running down your face
And the dreams you left behind you didn't need them
Like every single wish we ever made
I wish that I could wake up with amnesia
And forget about the stupid little things
Like the way it felt to fall asleep next to you
And the memories I never can escape

If today I woke up with you right beside me
Like all of this was just some twisted dream
I'd hold you closer than I ever did before
And you'd never slip away
And you'd never hear me say

I remember the day you told me you were leaving
I remember the make-up running down your face
And the dreams you left behind you didn't need them
Like every single wish we ever made
I wish that I could wake up with amnesia
And forget about the stupid little things
Like the way it felt to fall asleep next to you
And the memories I never can escape

'Cause I'm not fine at all
No, I'm really not fine at all
Tell me this is just a dream
'Cause I'm really not fine at all

Szép szám. Szívesen meghallgatnám kisérettel.
-Szóval te vagy az a lány .-mondta valaki,mire az ajtó irányába néztem :

- Milyen lány ?-kérdeztem egy kissé meglepődve. Ez a srác hát khm. k*rva helyes.
-Az a lány aki miatt,tegnap este a haverom kiment,hogy megmentsen. -mondta miközben beljebb jött és maga mögött becsukta az ajtót.
-Engem miért kellett megmenteni ? -kérdeztem . Az addig oké,hogy szenvedtem,de  ők ezt honnan tudják ?
-Hát cicám,azért ,mert sikongattál az erdőben.-mondta majd leült mellém az ágyra. Én sikongatta ? Na persze .
-És miért sikongattam az erdőben ?
-Ezt nekem honnan kéne tudnom ?-kérdezte,majd végig simított arcomon-Azt nem tudom,hogy akkor miért sikongattál,de azt tudom,hogy most miért fogsz-mondta ,majd ledöntött az ágyra és elkezdett csókolgatni. Nem haboztam . Azonnal elkezdtem sikítani. - Én megmondtam. Hm, d finom az illatod.-Nem tudom ,miért,de amikor a mellem közé csókolt jól esett .amit sajnos egy hangos sóhajjal jeleztem-Tudtam,hogy élvezni fogod bébi.-amikor ezt kimondta elöntött a düh. Hogy miért ?  Ez egyszerű. Engem,ne csókolgasson senki. El tekintve attól,hogy magasabb nálam fogtam és pofon vágtam.
-Ribanc,-mondta majd a hajamnál fogva lehúzott az ágyról. Majd nem megütött amikor tökön rúgtam. A  váratlanul ért rúgásomnak hála össze görnyedve borult az ágyra. A következő pillanatban kinyílt az ajtó és Ő lépet be. Először rám nézet,majd a most már ülő fiúra.
-Luke, te meg mit keresel a szobámban ?
-Ja,hát öööööö. Gondoltam  megnézem,hogy felkelt-e már a lány.
-Aha. És mi volt ez a sikítás ?-kérdezte . Már nyitottam a szám,hogy elmondjam az igazságot ,de ekkor a Luke nevű fiú megszólalt.
-Ja,hát az úgy volt,hogy épp akkor kelt fel amikor  bejöttem. És amikor meglátott biztos megijedt.-hazudta Luke. Miközben mondta éreztem,hogy Ő engem néz. Istenem bárcsak tudnám mi a neve.
-Oké.-szólalt meg ő.-Akkor,most hozok neked......-kezdte miközben rám nézet
-Sarah-segítettem ki.
-Köszi. Szóval Sarah hozok neked egy ruhát amit feltudsz venni. Addig te Luke menj le reggelizni.-mondta majd kiment. Vártam,hogy Luke mikor megy ki. De ő nem ment,hanem odajött hozzám ,a fülemhez hajolt,majd bele súgott
-Ha bárkinek is elmondod ,hogy mi történt nagyon megbánod. Nyakamba csókolt,majd ki ment. Egy sóhajtás kíséretében ültem le az ágyra. 2 perccel később ő lépet be ruhákkal a kezében.
-Tessék ,vedd fel.-mondta miközben át adta a ruhákat. Miközben  értük nyúltam végig simított kézfejemen,ami egyből égni kezdett.-Egyébként Calum vagyok.-mondta-Én most,megyek ,de ha kész vagy  akkor nyugodtan sikíts.-mondta mosolyogva majd kiment,és becsukta az ajtót. Calum. Csak ez a név  járt a fejemben. A kezemre néztem, ami még mindig bizsergett. Ezután gyorsan felöltöztem, majd megnéztem magam a tükörben :


Pont az én méretem. Mindegy ! Mivel hangom még alig volt, ne sikítottam,hanem ki mentem  a szobából és meg sem álltam az ajtóig ami mögül hangokat hallottam. Most mit csináljak ? Menjek csak úgy be mintha ezer éve ezt csinálnám egy idegen lakásban ? Szerencsémre nem kellett sokat várnom ugyanis kinyílt az ajtó és egy lilás hajú fiú lépet ki rajta. Meglepődött,majd el   kiabálta magát,hogy Itt a csaj. Erre még 3 fejet láttam meg egy lányét, egy ismeretlen fiúét és Calum-ét.
-Csak,hogy lejöttél. Skacok  itt Sarah, a lány akit tegnap megmentettem. Sarah ők itt Asthon,  Mikey és a húgom  Mali.
-Sziasztok.-mondtam zavartan és kissé rekedten. A következő pillanatban a lány a nyakamba ugrott
-Úr Isten ! Jól vagy ? Nem esett semmi bajod, este ? -kérdezte miközben még mindig ölelt. Persze én is visszaöleltem
-Igen jól vagyok csak egy kicsit be vagyok be vagyok rekedve. -ezután a két fiú is köszönt ,persze ők is megöleltek,majd mondták,hogy csatlakozzak a reggelihez. A fiúk leültek az asztalhoz én pedig segítettem Malinak  megcsinálni a reggelit.

Calum szemszöge :

Szerencsémre a húgom nem haragudott meg,hogy kölcsön adtam a ruháját. Sőt igazából ő ajánlotta fel ezt. Egész este arról kérdezgetett miután kijött a szobámból ( bent volt,hogy megnézze ki az a lány akiről mesélek ) ,hogy mi történt vele. De nem tudtam. És ez elszomorít . Miközben néztem,ahogy készíti a reggelinket a szívem megtelt szerelemmel :


 ( a ruhát ne nézzétek - a szerk. )

Sarah szemszög :

Miközben segítettem éreztem Calum tekintetét magamon, amitől nagyot dobbant a szívem. Persze nem sokáig ,mert a következő pillanatban megérkezett Luke is. Először végig nézett a társaságon,majd egy pillanatra megállt a tekintette rajtam,meg nyalta ajkát,majd leült, szerencsémre nekem háttal. Mikor kész lett a reggeli és mindenkinek szedtünk leültem Mali mellé. Előre néztem,de megbántam,mert előttem Luke ült és engem nézett : 

3. rész

        Sziasztok! Bocsánat,hogy csak most hoztam részt ,de sok volt a dolgom.... De most már itt vagyok és igyekszem bepótolni a részeket. A mai napra 2 részt is hozok. Jó olvasást.

U.I: Lesz egy szünet ,ami dec. 22- től  jan. 10-ig. tart.

Calum szemszöge :

Mind a 4-en az ablakhoz rohantunk. Az a sikoly valahonnan az erdő felől jöhetett.
-Hé Calum. Az a lány akiről meséltél,nem az erdő felé ment ?-kérdezte Ash. Válaszoltam volna ,de ekkor egy újabb sikítást hallottam. Igaza van Ashtonnak az a lány tényleg az erdő felé ment. És ha baja esett ? Meg kell néznem. Akár ő sikít ,akár nem ,meg kell nézem,hogy mi folyik odakint .

Sarah szemszöge :

Sikítok. Már legalább harmadjára. Hogy miért ? Nem tudom. Egyszerűen csak sikítok és nem tudom abba hagyni. Este van és én még mindig nem változtam át. A fájdalmaim nagyon erősek. Nem tudom miért ? Sem,hogy miért nem változtam még át. Ilyenkor már rég a pincémben kellene lennem és karmolászni a falat. De nem . Én még mindig az erdőben vagyok. Közel a bolthoz ahol láttam azt a fiút,de messze a házamtól ami esetleg megvédhetné az embereket. Nem tudom,hogy most mi fog történni. Az ilyen estéken amikor nem változom át időben, általában telihold van. De  most hiába nézem az eget sehol nem látom a hold gyönyörű fényeit.....

Az idő egyre hűvösebb. A sikolyaim száma megsokszorozódott. A földön fekszem . Megmozdulni alig tudok.  Csak sikítani van erőm. Félek Samara tombol bennem. Emiatt vannak fájdalmaim. Ki akar jönni belőlem,de a testem nem engedi. .....

Egyre gyengébb vagyok.  Samara még mindig tombol. Még mindig pokoli fájdalmaim vannak. Sikítani már csak néha tudok. Kb. minden 5 percben . Szememet alig bírom nyitva tartani. A testem minden pontja ég, de már nem nagyon érzem. Sőt . Semmit nem érzek. ........

Csak fekszem és bámulom a korom fekete égboltot. Néha pislogok. Néha nem érdekel az égető érzés a szememben, ami azt jelzi,hogy pislognom kéne.

Minden homályos. Semmit sem látok már. Ami nem is csoda,hiszen  a szemeim félig le vannak csukva. Bár hallani még hallok. Méghozzá lépteket. Egyre közelebb van ez a valaki. A következő pillanatban egy kart érzek a térdem és a fejem alatt. A látásom ki tisztul és egy fiút látok. Még tisztább a kép. És a szívem nagyot dobbant. Ő az. Ő az a fiú akit láttam. Hirtelen a fájdalmaim elmúltak. DE csak egy pillanatra, mert a következő percben már csak a sötétséget láttam.... Azt hiszem elaludtam......

2.rész

Sziasztok. Meghoztam az új részt. Sajnálom,hogy csak most hoztam,de a nettkábelünk elszakadt és nem tudom,hogy mikor lesz kicserélve. Következő rész valószínűleg holnap hozom,de nem biztos. Addig is köszönöm a 3 követőt. Ja és jó olvasást.


                       


Sarah Morgan :

 Ez a fiú valahogy elvette az eszemet. Ahogy a szemebe  nézett,olyan volt mintha az idő lelassult volna. Még az sem zavart,hogy elkezdett sötétedni. Csak ott akartam ülni és nézni őt. A fiút aki el csavarta az eszemet,és aki miatt most futhatok a sötét erdőben a fájdalmaimmal küszködve. Mindegy. Már nem lényeg. Most jelenleg az a lényeg,hogy az  átváltozás előtt leérjek a pincébe. Bár ennek kicsi az esélye,de mindegy.....

 Calum Hood :

Az a lány a padom valami eszméletlen gyönyörű. Nem is értem,hogy miért nem láttam korábban. Azok a barna szemek teljesen elvarázsoltak. Olyan szinten,hogy mindent tudni akartam róla. Azt,hogy hol lakik,mi a neve, hány éves.... Mindent.  Bár amikor felállt a padról és berohant az erdőbe megijedtem. Utána akartam rohanni,de pont akkor jöttek a fiúk, szóval ezt az ötletet elvetettem.Azóta egy folytában csak ő jár a fejemben. És a kérdés,hogy miért rohant pont az erdőbe. Talán csak elment sétálni. Bár ennek kicsi az esélye. Hihetetlen,hogy egy pillanat alatt elvarázsolt. .....

-Calum! Hahó már nem itt tartunk.-szólt rám Luke.
-Ja bocs. Nem figyeltem.
-Igen azt vettük észre.-válaszolta Ash.
-Na jó. Tartsunk 5 perc szünetet ,aztán elpróbáljuk még egyszer. Addig is Calum elmeséli, hogy miért nem figyel.
-Nem szeretnék róla beszélni.
-Na ugyan. Mond el Lucas bácsinak,hogy mi bánt.
-Igazából amikor elmentetek kajáért a padon ült egy lány...
-Az a barna hajú,lila ruhájú szépség ?-vágott a "mesémbe" Luke.
-Igen. Na szóval ott ült és engem nézett...
-És te totálisan beleestél igaz ?
-Igen. De amikor elkezdett sötétedni felállt és berohant az erdőbe.
-Berohant az erdőbe ?
-Igen.-válaszoltam.
-De miért rohant be az erdőbe ?
-Honnan tudjam ? Nem tudom.
-Szóval ez a lány elcsavarta a fejed,aztán berohant az erdőbe te pedig most itt szomorkodsz, és rontod el a gyakorlás?
-Igen pontosan.
-De ha berohant az erdőbe, miért nem rohantál utána ?
-Azért,mert pont akkor ültetek be a kocsiba.-válaszoltam. Mondani akartam valamit,de meghallottunk egy sikítást........

1.rész

Sarah Morgan:

A fájdalom egyre erősebb lett. Kezdtem érezni az arcomon  elő bújó sebeket. Aztán minden elsötétült. .....

Reggel :

A pince egyik sarkában tértem magamhoz. Ahogy sejtettem : karmolások nyoma a falon,az ajtón. Hát igen ilyen Samara már csak ilyen ha be van zárva...

Végre kipakoltam mindent. A szobámból a pókok eltűntek . Mivel már nem volt mit csinálnom a lakásból gondoltam elmegyek az erdőbe sétálni. Felvettem egy sötét lila színű hercegnős ruhát. Abban a faluban ahonnan én jövök mindenki ilyen ruhákat visel. Hogy miért ? Mert hagyomány őrzők vagyunk. Mivel a házam az erdő közepén volt elindultam egyenesen . Nem figyeltem pontosan az utat,de azt tudom,hogy egy ideje már sétálok.
Hangokat hallok. Gondoltam megnézem,hogy honnan jön. Egyszer csak meglátok egy fényt közelebb megyek hozzá és az autópályán találom magam.  Gondoltam megyek az autópályán egy kicsit hátha eljutok egy városba. Igazam is volt . Pár perc múlva egy táblát láttam amire ez volt rá írva :Isten hozott... Hogy hol azt nem tudom ,mivel a kosz letakarta a hely nevét. ...

Jó formán körbe jártam az egész várost. És meg kell mondjam még ha tábla nem is volt tiszta , a város egyszerűen gyönyörű. Elmentem egy csapat lány mellett akik szépen lenéztek. Bár nem igazán érdekel. Ha nem tetszik nekik valami rajtam akkor nem lenézni kell hanem megmondani. De mindegy. Egy kicsit még sétáltam egy padot keresve. Amit egy Starbucks  nevű nem tudom mi előtt meg találtam. Gyorsan leültem mivel már nem bírtam gyalogolni. ....

Már legalább 1 órája itt ülök a padon,de még mindig úgy éreztem,hogy nem bírnék járni. És milyen szerencsés vagyok. Pár perc múlva egy kocsi állt meg a pad előtt. Ki szált belőle egy szőke, kék szemű srác. Elég helyes,de engem nem ő érdekelt,hanem a vezető ülésen ülő fiú. Szegényt annyira bámultam,hogy észre vette. Rám kapta a tekintettét. 

Porológus-Szereplők

Sarah:

Megtettem. Nem akartam, de muszáj volt. És most itt vagyok . Egyedül miközben azt várom,hogy oda érjek. Mindenki azt mondta így lesz a legjobb. Hát én nem így érzem. De ezzel nem vagyok egyedül. De nincs más választásom. Bele kell törődnöm. Talán tényleg ez lesz a legjobb. Így talán nem tudok senkinek se ártani. Nem csoda,hogy féltek tőlem. Néha még én is félek magamtól.

Mikor megláttam a házat meglepődtem. Minek nekem ekkora ház ? Elég lenne nekem az is ha csak egy szobás lakásban laknék. Lényeg,hogy legyen pince.
-Minek nekem egy ekkora ház ?-kérdeztem a egyetlen egy barátnőmtől. Ő az egyetlen olyan ember aki nem fél tőlem.
-Nem tudom. Anyukád választotta. -mondta. Hát igen anyámon már meg sem lepődöm. 18 éve várja ez a pillanatot . Nem is értem,hogy miért amikor egy intézetben nőttem fel.
-Hogy én ezen miért nem lepődöm meg.
-Hé . Hiányozni fogsz.-mondta  barátnőm maga felé fordítva.
-Te is nekem.-mondtam könnyes szemmel .Kinéztem az ablakon és láttam,hogy lassan kezdődik.-Asszem nekem most mennem kell.-mondtam mire barátnőm is kinézett az ablakon.
-Igazad van. Gyere gyorsan vigyük be a cuccokat .Aztán én megyek is.
-Oké.-mondtam majd ki szálltunk a kocsiból. Gyorsan bevittük a dobozaimat a házba ami belülről még ijesztőbb volt míg kívülről .
-Hát kész is vagyunk. Nekem most mennem kell,mert 10 perc múlva sötét lesz.
-Igen. Hiányozni fogsz.-mondtam majd ki ki sértem. Majd néztem ahogy elmegy kocsival,majd felnéztem az égre. Majd így szóltam:
-Remélem,most boldog vagy ugyanis mindenkit elvettél tőlem.
Vissza mentem a házba,majd kerestem egy hálószoba szerűséget. Hát meg is találtam asszem :
Megtettem. Nem akartam,de 

De aszt hiszem a pókok le nyúlták tőlem. Nem baj majd holnap vissza veszem. Az órára néztem ami azt mutatta,hogy 3 perc múlva el kell bújnom. Gyorsan vissza rohantam az előszobába elő vettem a szokásos "hálóingemet",le dobtam a ruháimat,majd lerohantam a pincébe. Mire leértem éreztem,hogy kezdek változni. Felkaptam a hálóingemet,majd újra megszólaltam:
-Isten hozott újra az élők között ....


Szereplők :

Sarah Morgan:

Calum Hood  :