2014. szeptember 15., hétfő

1.rész





Sarah Morgan:

A fájdalom egyre erősebb lett. Kezdtem érezni az arcomon  elő bújó sebeket. Aztán minden elsötétült. .....

Reggel :

A pince egyik sarkában tértem magamhoz. Ahogy sejtettem : karmolások nyoma a falon,az ajtón. Hát igen ilyen Samara már csak ilyen ha be van zárva...

Végre kipakoltam mindent. A szobámból a pókok eltűntek . Mivel már nem volt mit csinálnom a lakásból gondoltam elmegyek az erdőbe sétálni. Felvettem egy sötét lila színű hercegnős ruhát. Abban a faluban ahonnan én jövök mindenki ilyen ruhákat visel. Hogy miért ? Mert hagyomány őrzők vagyunk. Mivel a házam az erdő közepén volt elindultam egyenesen . Nem figyeltem pontosan az utat,de azt tudom,hogy egy ideje már sétálok.
Hangokat hallok. Gondoltam megnézem,hogy honnan jön. Egyszer csak meglátok egy fényt közelebb megyek hozzá és az autópályán találom magam.  Gondoltam megyek az autópályán egy kicsit hátha eljutok egy városba. Igazam is volt . Pár perc múlva egy táblát láttam amire ez volt rá írva :Isten hozott... Hogy hol azt nem tudom ,mivel a kosz letakarta a hely nevét. ...

Jó formán körbe jártam az egész várost. És meg kell mondjam még ha tábla nem is volt tiszta , a város egyszerűen gyönyörű. Elmentem egy csapat lány mellett akik szépen lenéztek. Bár nem igazán érdekel. Ha nem tetszik nekik valami rajtam akkor nem lenézni kell hanem megmondani. De mindegy. Egy kicsit még sétáltam egy padot keresve. Amit egy Starbucks  nevű nem tudom mi előtt meg találtam. Gyorsan leültem mivel már nem bírtam gyalogolni. ....

Már legalább 1 órája itt ülök a padon,de még mindig úgy éreztem,hogy nem bírnék járni. És milyen szerencsés vagyok. Pár perc múlva egy kocsi állt meg a pad előtt. Ki szált belőle egy szőke, kék szemű srác. Elég helyes,de engem nem ő érdekelt,hanem a vezető ülésen ülő fiú. Szegényt annyira bámultam,hogy észre vette. Rám kapta a tekintettét. 


1 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon tetszik a blogod és szerintem nagyon jó a sztorid. Várom minnél hamarabb a kövi részt!!! :*

    VálaszTörlés